Az európai roncsprémium-programoknak köszönhetően a válság nem ingatta meg alapjaiban az autóipart, de a kontinens autógyártói most új kockázati tényezővel szembesülnek. Idén gyengülő euró mellett 30 százalékkal nőhetnek az acélárak, és mindkét tényező rontja a gyártók üzemi eredményét (EBIT). A Crédit Agricole előrejelzése szerint legrosszabbul a Peugeot és a Renault járhat, őket követheti a VW és a Fiat.
A nyersanyagárak 2008 óta tartó, a hitelválság és az azt követő globális gazdasági visszaesés nyomán tapasztalható jelentős csökkenése a múlt év közepe táján állt meg, azóta tart a fokozatos korrekció. A keresletet előbb csak a fejlődő piacok hajtották, ám a fejlett piacokon várható idei és jövő évi növekedés azt vetíti előre, hogy az autóipar számára kulcsfontosságú nyersanyagok ára gyorsan nő.
Kiemelkedik ebből a sorból az acél árának növekedése, hiszen ez az autógyártás legfontosabb alapanyaga. Az autókba beépített nyersanyagok árából átlagosan 60–65 százalékot tesznek ki az acélköltségek, az összes „nyersanyagár” pedig a beszerzések 8–13 százalékát adja. Így a nyersanyagköltségek az eladott áru összes költségének hozzávetőleg 7 százalékát teszik ki az autógyárak számára, ám az alacsony árrés miatt – különösen a tömegpiaci szereplőknél – a nagy ármozgások is jelentős hatást gyakorolhatnak az eredményre.
A világ vezető vasércexportőrei – például az ausztrál Rio Tinto és BHP Billiton, a brazil CVRD, amelyek a globális export hozzávetőleg 70 százalékát jegyzik – a múlt héten jelentették be áremelési szándékukat, ami akár 80 százalékos drágulást is magával hozhat. Egy ilyen mértékű áremelés az acélgyártókat is arra sarkallja, hogy növeljék áraikat, s ennek hatásai alól a világ acéltermelésének mintegy 35 százalékát felhasználó autógyártók sem vonhatják ki magukat.
Az acél prompt ára éves összevetésben március végéig 22 százalék körül emelkedett, és az év egészében várhatóan 30 százalékkal nő.
„Az még nem egyértelmű, hogy ebből mennyit érez meg valójában az autóipar, de véleményünk szerint, 20 százalékos acélár-növekedést feltételezve, a 2010-es üzemieredmény-várakozásainkat gyártóktól függően 12 és 100 százalék közötti mértékben csökkentenünk kell – állítja Christophe Boulanger, a Crédit Agricole CIB elemzője.
A kis árrés miatt legrosszabbul a kis és középkategóriákban erős gyártók, azon belül is a Peugeot és a Renault járhat, őket követi a Fiat és a VW, de a Crédit Agricole CIB kisebb mértékben a BMW és a Daimler esetében is csökkenti az üzemieredmény-várakozást. A 2011-es üzemieredmény-várakozásokat 30 százalékos acéldrágulást feltételezve 22–79 százalékkal kell csökkenteni.
A nyersanyagárak növekedésnek kockázataira már az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) is figyelmeztetett. A szervezet jelezte, hogy a durva keresletcsökkenés és a roncsprogramok kifutása miatt eleve nehéz helyzetbe került gyártókat az acélárak elszabadulása komolyan veszélyezteti. Növeli a cégek kiszolgáltatottságát, hogy az acélipari beszállítók a közelmúltban elérték, hogy éves szállítói szerződéseket negyedévente felülvizsgálhatják, így az új szerződések alapja gyakorlatilag a promt ár lesz.
Az euró-dollár árfolyam sem könnyíti az európai autógyártók helyzetét: a dollár erősödése rontja pozícióikat az acélpiacon, az acélügyleteket ugyanis dollárban számolják el. Az európai deviza az elmúlt egy évben mintegy 10 százalékot veszített értékéből a dollárral szemben. Az árfolyamhatás – 2010 végére 30 százalékos acélár-emelkedéssel számolva 2009 végéhez képest – 2011-re 28–53 százalékos üzemieredmény-csökkenést is okozhat átlagosan.
